Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÜHÖSKÖDIK
DÜHROHAM
DŰL
DÜLEDÉK
DÜLEDEZIK
DÜLEDEZŐ
DÜLÉKENY
DÜLLED
DÜLLEDT
DÜLLESZKEDIK
DÜLLESZT
DÜLMIRIGY
DŰLŐ [1]
DŰLŐ [2]
DŰLŐFÖLD
DÜLÖNG
DÜLÖNGÉL
DŰLŐÚT
DÜLYESZT
DŰNE

DÜHÖNGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) A dühöng (1–2) igével kifejezett cselekvés, magatartás, ill. állapot; az a tény, hogy vki dühöng. Az elmebeteg, az őrült dühöngése; a kárvallott ember dühöngése; kitör rajta a dühöngés; dühöngés fog el vkit. Dühöngésében tör-zúz.
  • 2. (átvitt értelemben) A dühöng (3–4) igével kifejezett folyamat, megnyilvánulás; pusztító tombolás, romboló, ártó uralom. A szél, a tél, a vihar dühöngése; az éhség, az infláció, a járvány, a spekuláció, a szenvedély, a terror dühöngése. □ A bőjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. (Arany János)