DURRANT ige -ott, -son; -ani v. (ritk.) -ni (a tárgyatlan alakok mellett rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (
hangutánzó)
Általában vki okozza, előidézi, hogy vmi durranjon.
- 1. tárgyatlan <Fegyverrel> úgy lő, hogy az durran. Közéjük durrant. Nagyot durrantott a puskával.
- 2. tárgyatlan <Vmely mozdulattal, cselekvéssel, vmely tárggyal v. rajta végrehajtott változtatással> a puska durranásához hasonló, erős, mély, csattanó hangot kelt. Nagyot durrantott a pezsgősüveg felnyitásával. Megijedtünk, amikor váratlanul durrantott a felfújt zacskóval. □ A szán elejébe ugrottam, kieresztettem az ostort, nagyott durrantottam. (Jókai Mór) [A betyár] egyet durrantott a karikásával, s a két ló felvágott. (Móricz Zsigmond)
- 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, ritka) Vkik közé durrant: erélyesen közbelép, ellátja a bajukat. Ha nem mozogtok, majd közétek durrantok. □ Majd közibétek durrantok, csak merjétek megharagítani az asszonyt. (Vas Gereben)
- 4. tárgyatlan (bizalmas) Hangosan szellent. □ Állandóan pipáztak, közben-közben kisercintettek a borospoharak felett, vagy durrantottak egyet. (Kuncz Aladár)
- 5. tárgyas (ritka, tréfás) Lövéssel küld, ütésként ad vmit úgy, hogy az durran. Az arca jobb felére durrantott egy nagy pofont. □ Nekem rettenetes kedvem volna ennek a golyóját a te
fogaid közé durrantani. (Jókai Mór) || a. tárgyas (bizalmas) Főbe durrantja magát: főbe lövi magát. □ Nemcsak komisz az a fráter, de gyáva is
Ha nem volna az, főbe durrantaná magát. (Herczeg Ferenc)
- Igekötős igék: bedurrant; eldurrant; kidurrant; ledurrant; szétdurrant.
- durrantás; durrantgat; durrantó.