DURRANÁS főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
A durran igével kifejezett (hang)jelenség; rövid, mély hangú dörrenés. Az ostor, a puska, a felbontott pezsgősüveg durranása. Nagy durranás hallatszott a műhelyből. Az ajtó hatalmas durranással becsapódott. □ Egy éjjel a háznépet egy nagy durranás ébreszté. (Eötvös József) Egyszerre durranást hallott háta mögött
Revolverből lőttek. (Kosztolányi Dezső)