Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
DÜHÖS [dühös] melléknév -en, -ebb [e, e] v. (régies, irodalmi nyelvben) -b
1. Olyan <személy>, aki feldühödött, nagyon mérges. Dühös vkire, miért. Ne legyen az ember dühös, ha ? Minden semmiségért dühös lesz. Miért vagy olyan dühös? Még most is dühös vagyok. Dühösen néz. □ Való, hogy éktelen dühös | lett, amidőn a dolgot felfedeztem. (Katona József) A tanító úr rettenetesen dühös lett és a fejemhez vágta az irkát. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, akiben tartós harag, düh van; dühödt, haragot tápláló. Dühös ellenség; dühösen jár-kel. □ Mit használ neked a diadal dühös Ottokar ellen (Vörösmarty Mihály) Csak forgolódtam dühösen az ágyon, | nem jött az álom. (Kosztolányi Dezső) || b. Ártó ösztöntől elvakult, dühtől elöntött <állat>. Dühös farkas, kutya, oroszlán. □ Fel-feláll a farkas hátulsó lábára Senki sem látott már dühösb vadat nála. (Arany János) Nem mehettem vissza az anyámhoz a dühös nagy koloncos kutyái közt. (Móricz Zsigmond)
2. Ilyen személyre, állatra valló, tőle származó, vele kapcs. <tevékenység, emberi v. állati megnyilatkozás>. Dühös szavak, tekintet; dühös ugatás. □ Dühös sietséggel érték el a budai romváros tájékát. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, aki vmit vad lendülettel, nagy, elvakult szenvedéllyel végez, űz, gyakorol. Dühös játékos, kártyás.
4. (átvitt értelemben, ritka) Vad, szélsőséges formában megnyilatkozó, működő <jelenség>. Dühös nyavalya.