DULAKODÁS főnév -t, -ok, -a
A dulakodik igével kifejezett cselekvés; durva tülekedés, birkózás, verekedés. Dulakodás támadt az emberek között. □ Ha nagyon jó kedvük támadt, dulakodásba keveredtek. (Herczeg Ferenc) || a. <Vmely hirtelen támadt veszélyben> életre-halálra menő, fejvesztett, vak küzdelem. A tűzvészkor sokan elpusztultak a szörnyű dulakodásban. □ Vak dúlakodás, holt tetemekre hágó
A nap is elszörnyed rettenetességén! (Arany János)