DUHAJKODÁS főnév -t, -ok, -a
A duhajkodik (1) igével kifejezett cselekvés, viselkedés; az a tény, hogy vki duhajkodik; korhely, garázda, vad mulatozás. Nagy duhajkodást csaptak a legények. □ Duhajkodásból a foga közé vette a cigányprímást a nadrágszíjánál fogva. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Gyermekek féktelen, zabolátlan viselkedése. Micsoda duhajkodás ez? Hagyjátok már abba ezt a duhajkodást!