Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Hangoskodva, kötekedve, izgágán mulatozó, dorbézoló <személy, főleg férfi, ill. csoport>. Duhaj legény, társaság. □ [Az ős Kaján.] Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. (Ady Endre) Elővette a nyelvkönyvet Hiába kereste azt a párbeszédet, melyet duhaj fiatalemberek korhely éjszaka után folytatnak. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Duhaj kedv, nóta, viselkedés, mulatság. □ Elkezdte énekelni azokat a szép duhaj nótákat. (Mikszáth Kálmán) Duhaj kedvek Eldorádója, | Száz tivornyás hely, ne bomolj, | Csitt, most valahol, tán Ujpesten | Álmodik a nyomor. (Ady Endre) || a. (irodalmi nyelvben) Duhajkodással eltöltött. □ Ennek a borissza városnak korhelyei még mindig szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Duhaj személy, főleg férfi. Híres duhaj volt! □ Duhajok daloltak valahol. (Móricz Zsigmond) "Sose halunk meg "? A boldog duhaj | csak a nótában boldog. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas) Óvatos duhaj: a) a könnyelműt, kicsapongót csak játszó személy; b) hencegő, lármás, fenyegetődző ember, aki a cselekvés, a tett elől óvatosan kitér, ill. a kockázatot már nem vállalja.
2. (népies, régies) Szegénylegény, betyár. □ [A szolgabíró] még éjjel is üldözte a duhajokat az erdőn. (Eötvös Károly)