Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan (kissé régies) Hosszabb időn át kíméletlenül rabolva, kegyetlenkedve pusztít, rombol, gyilkol. Ellenség dúlt az országban. □ Rajtunk német dúl, Rajtunk török jár. (népköltés) Pogánynak karja dúl hazámon. (Vörösmarty Mihály) Széles e hazában Dúl fajirtó fegyver. (Arany János) || a. tárgyas (kissé régies) Nekivadulva, kegyetlenül, kíméletlenül pusztít, rombol vmit, gyötör, sanyargat. A házat, az országot dúlja. □ Gyilkold meg azt a vakmerőt , ki dulja fészkedet. (Vörösmarty Mihály) Durva harc dúlja a drága tájt. (Babits Mihály) || b. (tárgy nélkül) Erőszakosan, kíméletlenül összevissza dobálja, hányja, forgatja azt, ami a keze ügyébe kerül. □ Napokon át olyan volt a kastély belseje, mint Sodoma és Gomora. Száz asszony dúlt, pusztított és újjáteremtett. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan <Küzdelem, természeti erő> hatalmas, vad, pusztító erővel zajlik, folyik; tombol, dühöng. Rettenetesen dúl a háború, a vihar. □ Még dúl soká az ütközet. (Petőfi Sándor) Dúl a harc dühösen. (Arany János) || a. tárgyatlan <Elemi csapás, gazdasági, társadalmi baj, járvány> nagymértékben, ellenállhatatlan erővel pusztít; dühöng. Éhínség, pestis, tüdőbaj dúlt. □ Difteritisz dúlt a faluban. (Gárdonyi Géza) Szállásainkon éhínség, fegyver, | vakhit és kolera dúlt. (József Attila)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Heves indulat, nagyon fájó érzelem> lelkét emésztve, marcangolva uralkodik, kavarog, tombol vkiben. Dúl benne a fájdalom. Harag dúl szívében. □ Arcának mindig komor kifejezése eltakará a vészt, mely keblében dúlt. (Eötvös József) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmely fájdalmas érzés, indulat vkinek lelkét, kedélyét hatalmas erővel marcangolja, emészti. Fájdalom dúlja szivét. Szörnyű kétségek dúlják agyát v. eszét.