DUGVÁNY főnév -t, -ok, -a (
kertészet)
A magról nehezen szaporodó növényről lemetszett, életképes ág, hajtás, vessző, amely elültetve gyökeret ereszt, s új növénnyé fejlődik.
A szőlőt dugvánnyal szaporítják.
- Szóösszetétel(ek): dugvány-cukorrépa; dugványinda.
- dugványos.