DRUKK * főnév -ot, -ja (csak egyes számban) (
bizalmas)
A drukkol igével kifejezett állapot; szorongó izgalom.
Erőt vett rajta a drukk. Nagy drukkban van. □ Egész lényére kiült a drukk, a szorongás. (Babits Mihály) Csak úgy égett az arca a drukktól. (Móricz Zsigmond) || a. (
iskolai és
sport,
elavulóban) Szurkolás.