DÖRÖMBÖLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
A dörömböl (1) igével kifejezett cselekvés, ill. az így keletkező erős, folyamatos, tompa, mély hang. A gyermeket felzavarta a dörömbölés. Hosszas dörömbölésre nyitották csak ki a kaput. Hagyd már abba azt a dörömbölést. □ A nagy istenek
rémületes Dörömbölést tesznek fejünk felett. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Megszoktam
fülem körül a politika száraz malmának folytonos dörömbölését. (Arany János)