DÖGÖNYÖZ tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
- 1. (ritka) Két ököllel, felváltva, erősen ütöget, püföl, ütlegel vkit, vmit. □ Ne dögönyözze kend csikóit, |
kocsis, Fölérünk Pestre. (Petőfi Sándor) Leesett a földre
Akkor Gimesi lehajlott hozzá s elkezdte dögönyözni
s gyúrta, mint a tésztát. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Személyt v. testrészt> ököllel v. tenyérrel nyomogat, gyúr, ütöget, hogy izmait felfrissítse, ill. hogy a vmely helyen érzett fájdalmat megszüntesse; masszíroz, dömöcköl. Dögönyözd csak a hátamat. Addig dögönyözte meghúzódott combját, amíg megszűnt a fájdalom.
- Igekötős igék: eldögönyöz; megdögönyöz.
- dögönyözés; dögönyöző; dögönyözött.