Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÖRREN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (hangutánzó)
  • 1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) A levegőt megremegtető, erős, tompa, egyszeri, robbanás- és mennydörgésszerű hangot ad. Nagyot dörrent az ágyú. Az ég távolból dörrent egyet. □ Dörrenve kisülnek, S rengetik a rombolt belvárat [= belső várat] idomtalan ágyúk. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Vkire dörren: hirtelen ráripakodik, ingerülten rákiált vkire. Hogy-hogy? – dörren a szepegő gyerekre.
  • Igekötős igék: eldörren; feldörren; megdörren; rádörren.
  • dörrenő.