DÖRMÖGÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (hangutánzó)
A dörmög (1) igével kifejezett cselekvés, ill. beszédmód. Rossz szokása az öregnek ez a dörmögés. || a. Dörmögő hang, halk mor(mo)gás. A medve dörmögését már messziről hallani lehetett. || b. Elégedetlenkedő zsörtölődés, zúgolódás; morgás. Ki nem fogy a dörmögésből. Unom már a folytonos dörmögését.