Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <tárgy, főleg eszköz, gép>, amely dörög (12), dörgést idéz elő. Dörgő ágyú, fegyverek. || a. (választékos) Mennydörgő. □ Bűneink miatt | elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc)
2. (választékos) Erős, messze hangzó, olykor a levegőt is megremegtető mély, tompa <hang>. Dörgő hangon; dörgő robaj. □ Dörgő, borízű hangjával állandó tisztelet tárgya volt. (Tolnai Lajos) || a. (választékos) Ilyen hangon elmondott, ill. erélyes, határozott hangú <megnyilatkozás>. Dörgő intelmek, szónoklat. □ A dörgő szózat megcsalhatja ugyan a figyelmetlent, de a vigyázó s értő boszankodik az üres hangokon. (Vörösmarty Mihály) Az államférfi dörgő szózata szétharsogott bércektől a tengerig. (Eötvös Károly)