Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÖNGÖLŐ
DÖNGÖLT
DÖNÖG
DÖNT
DÖNTÉS
DÖNTETLEN
DÖNTŐ
DÖNTŐBÍRÓ
DÖNTŐBÍRÓSÁG
DÖNTÖGET
DÖNTVÉNY
DÖNTVÉNYTÁR
DÖRDÜL
DŐRE
DÖREJ
DŐRESÉG
DÖRGEDELEM
DÖRGEDELMES
DÖRGÉS
DÖRGŐ

DÖNGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó) Általában a döng (1) igével kifejezett hangjelenség.
  • 1. Tompán visszhangzó, döngő, mély hang. A hordó, a pajzs, a palánk, a pinceboltozat döngése; a becsapódó nehéz kapu döngése; a súlyos lépések tompa döngése; a föld döngése a század léptei alatt; a kapualj döngése a berobogó hintó nyomában; a falnak ütődő üst döngése. Hatalmas mellkasának döngése, amint ráütött, szinte félelmes volt. □ Rémséges döngés hallatik: A földnek keble reng. (Vörösmarty Mihály) A fejszéknek döngése … áthangzott a lármán. (Eötvös József) A … ház kapuboltozata alatt … kerekek döngése, lovak dobogása dongott. (Krúdy Gyula)
  • 2. Kisebb, repülő rovar halk, egyenletesen zümmögő hangja. Darazsak, legyek, méhek döngése. □ A csendességet kedvelte, a méhek döngését. (Gárdonyi Géza)