DÖGLIK tárgyatlan ige -ök, -esz [e]; -lött v. dögölt; -enék [e] v. dögölnék, -enél [e] v. dögölnél, -ene [e-e] v. dögölne [e] dögöljön; -eni [e] v. dögölni, (
ritka) dögöl
- 1. <Állat járványban, tömegesen, egymás után> pusztul, hull. Döglik a marha. Baromfivészben döglenek a tyúkok. □ Megdöglött a süldő, koma! Annak deglik, kinek van! felel
a cigány. (Vas Gereben) || a. (ritka, durva) <Ember> tömegesen meghal; megdöglik. □ Dögöljetek, ti gaz nép, vesszetek! (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. (átvitt értelemben, durva) <Ember> lustálkodik, hever, henyél. Egész nap az ágyban döglik. || a. (átvitt értelemben, durva) Alszik. Ez a kölyök egész nap ugrál, este mégsem akar dögleni. Dögölj már! □ Innen ki nem riasztják, mikor jóllakva döglik. (Jókai Mór) Holnap megint álmos lesz. Kicsoda? A Katica. Megint kilencig döglik majd. (Kosztolányi Dezső)
- Szólás(ok): ld. légy.
- Igekötős igék: bedöglik; beledöglik; eldöglik; kidöglik; ledöglik; megdöglik.
- döglés; döglő.