DÖRDÜL tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (
hangutánzó)
Hirtelen a levegőt megremegtető, erős, dörgő hangot ad.
Az ágyú, a puska nagyot dördült. Hatalmasat dördült az ég. Nagyot dördült a becsapódó kapu. □ Tizenkét puska dördült. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben) <Kiáltás> nagy erővel, hirtelen felhangzik.
Éljen dördült a szavaira.
- Igekötős igék: eldördül; megdördül.
- dördülés; dördülő.