Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Üreges v. űrt fedő, elzáró tárgyat> ököllel v. nehéz, kemény tárggyal ver, ütöget, úgyhogy az döngő hangot ad. Döngeti a falat, az üres hordót; döngeti a kaput: azért d., hogy kinyissák s őt bebocsássák; nyitott ajtó(ka)t, tárt v. nyitott kapu(ka)t dönget: olyan dolgot kér v. vitat, amelyhez már hozzájárultak, v. amely magától értetődik. □ Döngették pajzsokat: erre Ébredezett a nép. (Vörösmarty Mihály) Hiába döngetek kaput, falat. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Üt, ver, páhol vkit. Amikor beléptem hozzájuk, éppen akkor döngette az apa a fiát. □ Engem dönget a lopásért S szinte lop. (Petőfi Sándor) A kántor, a lyány részeg apja, Benn feleségét döngeti. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) <Fát, fatörzset> fejszecsapásokkal ledönteni igyekszik. Döngetik a fákat az erdőn.
4. (ritka) Döngöl (1). □ Földet is a gátra visznek kosarakkal, Tetején símára döngetik agyaggal. (Arany János)