DÖLYFÖS melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
Előnyös anyagi és társadalmi helyzete tudatában mást lenéző, megvető, bántóan öntelt, felfuvalkodottan kevély, visszatetszően gőgös <személy>; dölyffel telt.
Dölyfös főszolgabíró. A bankár dölyfösen pöffeszkedett autójában. □ Dölyfös uri kocsis űl a hintó bakján. (Arany János) Kora lejárt a dölyfös boldogoknak. (Reviczky Gyula) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>.
Dölyfös tekintet, szavak. □ Ez hát a vetélytársa. Nyúlánk, dölyfös tartású arisztokrata. (Mikszáth Kálmán) A kálvinista
jogosultnak tartja magát Istennel, emberrel szemben valami független, szembeszálló és dölyfös magatartásra. (Móricz Zsigmond)
- dölyfösködik; dölyfösség.