Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÖG főnév -öt, -e v. -je [e, ë]
  • 1. Állati hulla. Dög fekszik az árokban. Szóláshasonlat(ok): (népies) büdös, mint a dög: szörnyen b. □ Vérbe tajtékzó patakok! s dögöktől Bűzletes ég, föld! … (Csokonai Vitéz Mihály) Hé, fiúk! amott ül egy túzok magában … Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? (Arany János) || a. (durva) Emberi holttest, hulla. □ Férgek lakoznak dísztelen dögödből, S a győzni termett kar most varjaké. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (durva) <Szidalmazó v. tréfás megnevezésként:> élő állat, főleg kutya v. ló. Miért ugat ez a dög? Mi lelte ezt a dögöt, hogy nem akar húzni? □ Szép dögök! – mondta Galba szenátor úr [a lovakra]. (Mikszáth Kálmán) A leány tovább fuvolázott [a kígyónak], s a dög köralakba csavarodva elhelyezkedett a szőnyegen. (Ambrus Zoltán) Tegye le kérem azt a dögöt. Hiszen láthatja, hogy folyton vakaródzik. (Gárdonyi Géza)
  • 3. (durva) <Szidalmazó megnevezésként:> megvetett, gyűlölt, utált személy. Aljas, lusta, részeges, ronda, vén dög. □ Mi volt a kötélen? – egy rút, fertelmes dög, Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög! (Arany János) A tiszttartó milyen szörnyű lusta dög. (Jókai Mór) Kilökte az ajtón s még utána sziszegett: Büdös dög, ide többet be ne tedd a lábad. (Nagy Lajos) || a. (durva) <Pusztán a férfi nemi vágyainak kielégítése szempontjából tekintve:> nő. Csinos kis dög; jó dög.
  • 4. (népies) Főleg állatok közt pusztító súlyos, járványos betegség; dögvész. (szójárás) Pál → fordul köddel, ember vész döggel. A marhába beleütött a dög. □ Messze járjon dög, halál. (Arany János) Gazdálkodtam … ezüstmarhával, [= ezüst kinccsel], ebbe nem üt bele a dög. (Jókai Mór)
  • 5. (átvitt értelemben, bizalmas) Bőség, vminek a nagy mennyisége. Dögében v. dögiben van a pénznek; dögivel van pénze; dögig: bőségesen, fulladásig, torkig. □ Olcsó a török vér, van most döge annak. (Arany János) Terítve a Föld, lakni tessék: | Éljünk dögig e nagy tivornyán. (Ady Endre)
  • 6. (sport) <Tekejátékban> a leütött és a golyó útjában heverő, a találatot akadályozó báb. A dögöket nem szabad elmozdítani!
  • 7. (állítmányi haszn, rendsz. egyes szám 1. személyben) (durva) Nagyon fáradt, kimerült, teljesen legyengült (ember). Egész éjjel nem aludtam, és most dög vagyok. Még mindig egészen dög vagyok a betegségtől.
  • 8. (fokozószóként) (durva) Nagyon (nagy); kutya, pokoli, szörnyű. Dög meleg van.
  • Szóösszetétel(ek): dögbűz; dögfáradt; döggyapjú; döghalom; döghalott; dögmadár.