Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -t, -ja (történettudomány)
A dórok: ókori görög törzs, amely tömegében a peloponnézoszi-félszigeten élt, és az ógörög nyelvnek egyik nyelvjárását beszélte.
II. melléknév
1. (történettudomány) A dórok közé tartozó <személy>, dórokból álló <csoport>. Dór harcos; dór lakosság.
2. (művészettörténet) A dórokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., ill. a dórok történeti élete folyamán létrehozott <dolog>. Dór építészet, ízlés, költészet; dór oszlop: párnaszerű fejben végződő, lábazat nélküli, barázdált, vaskos o.; dór stílus: ógörög építészeti s.; viszonylag egyszerű, tömör formák, szerkezeti világosság, méltóságteljes komolyság jellemzi. □ Trónolsz, te örök Mint dór templomok ormán Merev, isteni nők! (Juhász Gyula)
3. (zene) Olyan moll jellegű hétfokú <hangsor>, melynek második és harmadik, valamint hatodik és hetedik hangja közt félhangnyi távolság van. A dór skálának nincs vezérhangja. || a. (zene) Ilyen hangsoron épülő. Dór dallam, hangnem.