DOMBOLDAL [b-o] főnév
A domb felszínének a tető és a láb között elterülő része.
Erdős, lejtős, meredek domboldal; domboldalba vájt pince. A ház a domboldalon épült. □ A domboldalt gyönyörű szőlő fedte. (Tolnai Lajos) Lángoló augusztusi melegben ereszkedtünk le a domboldalon. (Kuncz Aladár)