DOLOGIDŐ [g-i] főnév (csak egyes számban) (népies)
<Mezőgazdaságban:> az időszerű, többnyire sürgős munka ideje. Nyári dologidő. Dologidő van, aratnak. A legnagyobb dologidőben vagyunk. Dologidőben nem hagyhatja ott a földjét. || a. Munkaidő. Mennyi nálatok a dologidő? A dologidő kezdetén mindenki a helyén volt.