DÖFÖL tárgyas ige -t, -jön (
népies)
Döfköd (13).
Bottal döföli a földet. Döföli a szomszédját. □ Döfölik, hogy szóljon: sohse szólal ez meg. (Arany János) Ide, ide! Hé emberek! rikoltja Sukán, a másik létrának a népét döfölve. (Gárdonyi Géza) Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsel szent szívén döföljék. (Ady Endre)
- Igekötős igék: megdöföl; összedöföl.
- döfölés; döfölő.