DÖFÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A döf (12) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vki, vmi döf vmivel; nagyobb, hegyes tárggyal, szúró fegyverrel v. szarvval való hirtelen, erőteljes szúrás. Dárdával, karddal, késsel, szarvval, tőrrel való döfés. A döfés a vállán v. a vállát érte. Bosszús volt az oldalba döfésért. Kivédte a veszedelmes döfést. □ Az egy döféssel legyilkolt hajdú fejére téve lábát, s
villogó szemekkel fordult a bámuló néptömeghez. (Jókai Mór)
- 2. (ritka) Ennek a helye a testen; a döfés, szúrás okozta seb. Alig látszott már a döfés nyoma.
- 3. (átvitt értelemben) <Feszült v. válságos (lelki)állapotban, helyzetben> megrázkódtatást okozó v. végzetes hatású cselekedet, esemény, kijelentés, hír. Anyja halálhíre megadta neki az utolsó döfést. □ Bánk feszültsége mindinkább fokoztatik, s midőn csaknem tetőpontját érte, Petur megadja a végső döfést, e szavakkal hagyván el Bánkot
"A jelszónk leszen Melinda!" (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Lelki fájdalmat, kellemetlen érzést okozó v. rosszindulatú célzás, mondás. Ez a gúnyos megjegyzésed kegyetlen döfés volt.
- Szóösszetétel(ek): kegyelemdöfés; lándzsadöfés; tőrdöfés.
- döféses; döfési.