DÖBBENET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főleg egyes számban) (irodalmi nyelvben)
Váratlan, nagy hatású, kellemetlen esemény okozta erős meglepetés; riadtság, rémület, megdöbbenés. □ Döbbenet által a szív ere fagy. (Arany János) A feleség szótalan döbbenettel fogadta a hírt. (Kosztolányi Dezső)