Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÖBÖG tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön dübög (tájszó, hangutánzó)
  • 1. <Dolog> folyamatosan fojtott, tompa, mély hangot ad; dobog, dübörög. Úgy táncoltak, hogy csak úgy döbögött a ház. □ Döbög a pajzs, harsog az érc kürt. (Vörösmarty Mihály) Döbög a dob: táncolnak a leányok. (Gárdonyi Géza) Súlyosan döbög | a méltóságos nagy szekér. (Babits Mihály) || a. A dobogástól zeng.
  • 2. (átvitt értelemben) <Személy> lábával v. kezével kemény tárgyat ütögetve, tompa hangot idéz elő. □ Gertrudis: Reszkessek a szerencsémtől? miért? … – Udvarnok (bejön): A nagyúr. – Gertrudis (döbög): Ne még! (Katona József)
  • Igekötős igék: feldöbög; megdöbög.
  • döbögés; döbögő; döbögtet.