DÖGLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (irodalmi nyelvben) Járványt, betegséget okozó; ártalmas, mérgező. Dögletes kipárolgás; dögletes kigőzölgésű mocsár. □ Ez arany tüzekkel kirakott felséges boltozat
előttem nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Bűzhödt legyen az ital, dögletes az étek, ami ajkadhoz ér. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, túlzó) Undorító, förtelmes; dögleletes. Dögletes bűz.
- dögletesség.