DÖGLELETES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies)
- 1. Olyan <személy>, akit messze elkerülnek; utált, megvetett. □ A bukott ember dögleletesebb a legundokabb ragályos betegségben szenvedőnél. (Tolnai Lajos)
- 2. Dögletes (12). □ Szűzvért szomjaz dögleletes torkán. (Arany János)