DOMBTETŐ főnév
A domb legmagasabb része, teteje, csúcsa. Fent állt a dombtetőn. A dombtetőről belátni a faluba. □ Ugaron a bojtár legelteti nyáját, S dombtetőn ríkatja gyenge furulyáját. (Arany János) A szpáhik
már a dombtetőn jártak. (Gárdonyi Géza)