DÓKA főnév dókát, dókája (
népies,
régies)
Rövid v. közepes hosszúságú, rendsz. fekete posztóból készült dolmányforma, (prémes) férfi v. női kabát. □ Fejére nyomta prémes süvegét, vállára keríté rókaprémes dókáját. (Eötvös Károly) Hiába rángatták hátulról a dókáját, ő bizony le nem ült. (Krúdy Gyula) || a. (
régies) Otthoni kabátka. □ A gróf
behúzta mind a két kezét a flanell dókája hosszú ujjaiba. (Jókai Mór)