Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely munkátlanul él, nem szokott, nem szeret v. nem akar dolgozni. Dologtalan nő, úr; dologtalan család, társaság. □ Dologtalan gyerkőc vagy aggastyán is elég akadt, aki unalomból odaült néha a teknőhöz és lóbázta jobbra-balra. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <személy>, akinek nem jut dolog, v. akinek éppen nincs munkája; tétlen. Dologtalan bámészkodók. □ Egy dologtalan íródiák beszédbe eredt a kocsissal. (Vas Gereben) A dologtalan pincérek szélvészként sürgölődnek. (Krúdy Gyula)
3. határozói használat(ban) (ritka) Dologtalanul, tétlenül. Dologtalan álldogál, heverész. □ Két órára járt az idő, mire elkészült az ebéd; cseléd, marha, dologtalan állt azalatt. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -ja (régies) Olyan személy, aki nem kap munkát; munkanélküli. Szegények és dologtalanok ácsorogtak a piacon.