Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DOLGOS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely szeret dolgozni, szívesen dolgozik. Dolgos férfi, leány; dolgos család, nép; a falu legdolgosabb embere. □ Azt a szép földet mind a rácok bírják, akik nem igen dolgosok. (Mikes Kelemen) Télen által kik megéltek: Járnak már a dolgos méhek. (Tompa Mihály) Ilyen jó dolgos lány az egész dűlőben nincs, mint Valér. (Móra Ferenc) Csendes ember, … de igen dógos. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyhez tartozó, rá valló. Dolgos kéz. □ Ha móringja nincs is a Nacának, … van neki két jó dolgos keze. (Gárdonyi Géza)
  • II. főnév -t, -ok, -a (régies, népies) Fizikai munkát végző személy; dolgozó. Ebédet visz a dolgosoknak. □ Kész a mérleged, S mérhetsz fügét mezőn a dolgosoknak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hallja a hangot, de úgy tesz, mintha nem hallaná … Dolgosai felé fordul. (Tolnai Lajos)