DOMBORODÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. (ritka) A domborodik igével kifejezett folyamat, ill. állapot; az a tény, hogy vmi domborodik. A sülő cipó domborodása; a has, a mell domborodása.
- 2. A domborodik (2) igével kifejezett állapot, helyzet; <emberi, állati testen v. vmely tárgyon> domború kiemelkedés; <vmely tárgy felületén> domború hajlás. A takaró domborodása mutatta, hogy alatta fekszik vki. □ Miskolczi Lila másodszor lépett fel
Öltözzék ezentúl mértékletesebben; mert
a természet elleni domborodások sem szépek, sem kecsegtetők. (Vörösmarty Mihály) [A lány] fiatal még: alig zsemlyényi a domborodás a mellén. (Gárdonyi Géza)
- domborodási; domborodású.