Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DOHOG ige -tam, -ott, -jon, (tájszó) duhog (hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan <Működő gép, gépi szerkezet stb.> ütemesen meg-megszakadó, tompa, fújtató hangot ad. Dohog a mozdony, a szivattyú. □ A malom éjjel-nappal duhogott. (Gárdonyi Géza) Én elmegyek most, hazamegyek, Már sziszeg, dohog a vonat. (Ady Endre) Gőzturbinák dohognak, transzmissziós szerkezet – a gyár lelke – hajtja a lendítőkerekeket. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Rosszallását, elégedetlenségét félig magában morogva, dünnyögve fejezi, nyilvánítja ki; csendesen mérgelődik. Az öreg egész nap csak dohogott. □ Dorottya, s akik már vénecskék, Dohognak magokban. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy ősöm … dohog S kezemre csap a füstös pipaszárral. (Ady Endre) Szűk szobában … dohogva Bús lakó ül. (Juhász Gyula) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Ilyen módon mond vmit. Néhány kelletlen szót dohogott. □ Nincs kenyér – dohogá egy vén csizmadia. (Tolnai Lajos) A szobrászné … dohogott valamit az urára. (Gárdonyi Géza)
  • dohogó.