DOHOS [dohos] melléknév -an, -abb
Olyan <anyag, tárgy, helyiség, levegő>, amelyet a doh átjárt; dohszagot árasztó, áporodott, penészes (szagú). Dohos gabona, hordó, liszt; régi, dohos iratok, könyvek; dohos, földes szoba. A dohos takarmány árt az állatoknak. □ Az ágyakból olyan dohos szag ömlött ki, mintha Rákóczi Ferenc lett volna az utolsó vendég. (Krúdy Gyula) A füst lilán lebegve, Mint őszi köd száll a dohos terembe. (Juhász Gyula) Dohos búza, nyirkos lakás,
jaj, mennyi baj volt, nem is lehetne felsorolni. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Idejétmúlt, elavult. Dohos nézetek.