DOBBANÁS főnév -t, -ok, -a (
hangutánzó)
A dobban igével kifejezett (hang)jelenség; az a tény, hogy vmi dobban.
Tompa dobbanás; lépteinek dobbanása; a csizma dobbanása a padlón; a híd pallóinak dobbanása. Szívének minden dobbanásával hazájáért élt. □ Egy szív miljók keblében, És dobbanása rémület Az ellenség fülében! (Petőfi Sándor) E dobbanások nem a kettős dob döngései. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): szívdobbanás.