DOBAJ főnév -t, -ok, -a (
ritka,
irodalmi nyelvben)
Dobogó léptek v. nehéz jármű keltette tompa zaj; dübörgés. □ Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatva dobajját az ügető ménnek. (Arany János) Ágyúszekerek nehéz, tompa dobaja lüktetett messziről. (Mikszáth Kálmán)