DOBÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a dob (1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki dob, ill. az a cselekvés, hogy vmit, vkit dobnak (vhova).
Erős, pontos dobás; levegőbe, tűzbe dobás. Első dobásra eltalálta. (
sport)
Helyből, súllyal, gerellyel (való) dobás; vminek a dobása. Két dobása nem sikerült. Az áru piacra dobása. (
átvitt értelemben,
argóban)
A nő dobása. || a. Ennek eredménye: a dobás (1) mint teljesítmény; az a távolság, ameddig el lehet dobni vmit, v. ameddig az (el)dobott tárgy (el)röpül, ill. a találat (ereje, hatása).
Erős, hatalmas, rekord dobás. Ez volt a legnagyobb dobása. Ez a dobása nem érvényes. Csak egy dobásnyira állt tőle. Egy dobással kilencet talált v.
ütött. Már az első dobással megdöntötte az eddigi csúcseredményt.
- Szóösszetétel(ek): 1. dobássorozat; 2. bombadobás; csípődobás; kődobás; partdobás; súlydobás.
- dobási; dobásos; dobású.