DELNŐ [e] főnév (
irodalmi nyelvben,
régies, ma:
gúnyos)
Előkelő hölgy; úrinő. □ Gyönyörködve néz a szép delnő arcára. (Jókai Mór) Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép uszályos delnők. (Ady Endre) Tükörnek álltam és háromnegyedórai akarattal delnővé tettem magamat. (Kaffka Margit)
- delnői; delnős; delnősködik.