DALOLÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. A dalol (1) igével kifejezett cselekvés; éneklés. Bús, jókedvű, vidám dalolás. A bor mellett dalolásba fogtak. A mulató legények nagy dalolást csaptak. □ Maguk az ajándékozó szülők segítettek
vidám, hangos dalolást csapni. (Tolnai Lajos)
- 2. Ezzel a cselekvéssel járó hang. Ide hallik a dalolásuk.