DALNOK főnév -ot, -a (
régies,
költői)
Énekes. || a. Lírai költő. □ Te széttekintesz, s kérdeni fogod: Hol van legelső dalnokom? hol ő?
Egy sírhalom lesz rá a felelet. (Petőfi Sándor) Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. (Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): mesterdalnok.