Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÁN főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ok, -ja
  • 1. A dánok: tömegében Dániában, a Jütland-félszigeten és a környező szigeteken lakó, az északi germán nyelvek egyikét beszélő nép. A dánok története. || a. Ehhez a néphez tartozó személy, főleg férfi. Beszéltem egy dánnal. □ Idézlek, Hamlet, | Király, atyám, fejedelmi dán. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. Ennek a népnek a nyelve: dánból fordított regény.
  • II. melléknév -ul
  • 1. A dánok közé tartozó <személy>; dánokból álló <csoport>. Dán férfi, munkás, paraszt; a dán ifjúság, nép. □ Imrus a hóna alá csapta Hamlet-et és a dán királyfi nyomait követve, megindult vele egyenest a temető felé. (Babits Mihály) || a. A dánok államát, nemzetét képviselő. A dán követ; a dán követség; dán küldöttség.
  • 2. A dánokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., náluk szokásos. Dán nyelv; dán viselet.
  • 3. A dánok által történeti életük folyamán létrehozott. Dán ipar, irodalom, szövetkezetek.
  • 4. A dánok hazájával kapcs., ahhoz tartozó. Dán szigetek, tengerpart.
  • 5. Dánul: dán nyelven.
  • dános; dánság.