DÍVÁNY főnév -t, -ok, -a, (
ritka) díván -ja
Ülésre és fekvésre alkalmas, kárpitozott (ma rendsz. rugózott), karfával, támlával ellátott bútor.
(Végig)fekszik a díványon; lefekszik, leül a díványra. □ Olvasóját honn feledé
"Eredj fiam, Klára,
Megtalálod a térdeplőn, Ha nem a diványon." (Arany János) Jolán a dívánra omlott, és
homlokát a meztelenné vásott karfába ütögette. (Babits Mihály) || a. Tág. ért. karfa és támla nélküli, kárpitozott, rugalmas ülő, fekvő, heverő alkalmatosság; hencser, kerevet. □ Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap. (Juhász Gyula) Ágyat csinált magának a
díványon. (Kosztolányi Dezső) A divány | hosszában hevertünk. (Szabó Lőrinc)
- Szóösszetétel(ek): díványhuzat; díványkarfa; díványrugó.
- díványos.