DÍSZTELENKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
választékos)
<Csúnya, ízléstelen v. vhova oda nem illő tárgy, személy> a szemet bántó, az ízlést sértő módon foglal helyet, van vhol; éktelenkedik.
Mit dísztelenkedik ez a hervadt virág az asztalon? □ Nem vette fel
azt a megfordított üstöt, ami a török katonák fején dísztelenkedik. (Jókai Mór)
- dísztelenkedés; dísztelenkedő.