DISZPENZÁCIÓ [ë] főnév -t, -ja dispenzáció [ë] (
régies írva: dispensatio is) (többes számban ritka)
Vmely törvényes akadály esetén az illetékes hatóság által adott kivételes házassági engedély.
Unokatestvérek csak diszpenzációval léphetnek házasságra. || a. (
1945 előtt) Hatósági felmentés a házasságkötés(i szándék) kihirdetése alól.
Diszpenzációval kötötek házasságot. □ Még a háromszori hirdetést se várja be
dispensatióval lesz meg az esküvő. (Mikszáth Kálmán) || b. (
1945 előtt) Az ilyen engedélyről kiállított hivatalos irat. □ Itt a dispensátió. A papnál is be vagyunk már jelentve. (Csiky Gergely)