Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÍSZRUHA
DÍSZSÍRHELY
DÍSZSZÁZAD
DÍSZSZEMLE
DISSZERTÁCIÓ
DISSZERTÁL
DISSZIDÁL
DISSZIDENS
DISSZIMILÁCIÓ
DISSZONANCIA
DISSZONÁNS
DÍSZSZÓNOK
DÍSZTAG
DÍSZTÁNYÉR
DÍSZTÁRGY
DÍSZTÁVIRAT
DÍSZTELEN
DÍSZTELENKEDIK
DÍSZTEREM
DISZTICHON

DÍSZTELEN [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Dísz nélkül való, egyszerű, sima <tárgy>. Dísztelen épület, falak, homlokzat; dísztelen bútor, főkötő, ruha. □ Csak néhol feketűl a szirtek dísztelen orma. (Vörösmarty Mihály) A török ruhákat meg a dísztelen fegyvereket Dobó katonáinak ajándékozta. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, tréfás, gúnyos) Otromba, esetlen, csúnya. Dísztelen kövér nő. Nagy, dísztelen csokrot vitt neki.
  • 2. (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Csúnya, csúf, szégyenletes <magatartás, cselekvés, esemény>. Dísztelen bukás, távozás, viselkedés; dísztelenül megbukott. □ Kétfelé állt a füle a vátesnek rögtön ily dísztelen beszédek hallatára. (Jókai Mór) Hogy fedezze a dísztelen visszavonulást, melyre a konyhából kényszerítették, már messziről kiáltotta: "Nem játszunk semmit?" (Herczeg Ferenc)
  • 3. (átvitt értelemben, régies) Nem illő <magatartás>. □ Férfiak sírni és férfit siratni dísztelen. (Jókai Mór)
  • 4. határozói használat(ban) (irodalmi nyelvben, régies) Dísztelenül. □ Dísztelen itt fekszik, deli termete összerutítva. (Kisfaludy Károly)
  • dísztelenség.