Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DISSZONANCIA főnév ..iát, ..iája
  • 1. (zene) Hangoknak olyan együtt- v. közvetlenül egymás után hangzása, amelyet a fül a megszokott összhangzattal ellentétesnek, kellemetlennek, érdesnek érez, s amely feloldást kíván. Ebben a zenedarabban sok a disszonancia. || a. (zene) <A zeneszerző által> művészi szándékkal előidézett ilyen hangbenyomás. Modern zeneszerzők néha nagy művészi hatást érnek el disszonancia alkalmazásával.
  • 2. (ritka, választékos) Hangzavar, zűrzavaros lárma. Munkámban zavar az utcai lárma disszonanciája.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Összhang hiánya, egyenetlenség, nézeteltérés. A véleményeik közötti disszonancia. Jó barátok között is támad néha disszonancia.
  • 4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, művészettörténet) Aránytalanság, meg nem felelés, vminek egyenetlen, felemás volta, az összhang hiánya. Az előadáson a színész egyénisége és a szerep között disszonancia mutatkozott. A gótikus templomon a barokk díszítmény a disszonancia hatását kelti. A festményen zavaró a színek disszonanciája. Az eposzban a sok epizód szerkezeti disszonanciát okoz.