DÍSZMAGYAR főnév (
1945 előtt)
A magyar nemesi osztálynak, főleg férfiaknak, később általában a közéletben szerepet betöltő személyeknek ünnepélyes alkalomkor viselt hagyományos nemzeti díszöltözete (prémes, zsinóros atilla, dolmány v. mente, sujtásos nadrág, csizma, díszes tollas kalpag v. kucsma, öv, díszkard).
A fogadáson díszmagyarban jelent meg. □ Miniszteri ebédről jött, talpig díszmagyarban. (Herczeg Ferenc) Nagyon finom petróleumszaga volt az első úri kabátnak, amit viseltem,
ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor díszmagyart látok. (Móra Ferenc) || a. jelzői használat(ban) is
Díszmagyar ruha, viselet. □ Végig-végig tekintett vőlegényének
gyönyörű díszmagyar ruháján. (Tolnai Lajos)